„Bruce mindig nagyon büszke volt, és mindig a saját akarata szerint szeretett cselekedni, másokkal nem sokat törődött. Ő ilyen volt. Olyan Nap volt, amely körül forgott az egész világ. Amikor beléptünk az ő világába, a társává lettünk, ő oltalmazott és parancsolt is egyben. Akik imádták, azoknak szükségük volt rá, és akik a barátaivá akartak válni, azoknak látniuk kellett, hogy nagyon én központú. Alapjában olyan ambiciózus ember volt, aki tudta, hogy minden körülötte forog.”
(Lam Yin-ni)
„Nem kétséges, hogy Bruce 1960 és 62 között élte legkreatívabb időszakát. Minden sportágat tanulmányozott, kereste az alapelemeket és technikákat, amelyeket beépíthet a wing chunba – labdarúgás, baseball, kosárlabda, harcművészetek, atlétika stb. – Nagyon sokat merített a gerelyvetők technikájából is.”
(De Mile)
(Riport Keith Kernspechttel és Jesse Gloverrel.)
„ A jeet kune do-t nem csupán a technikái fejezik ki, amit Bruce Lee gyakorolt és tanított, hanem mindenek előtt a gyorsaság és az erő, aminek ő a birtokában volt. A technikák mindenki számára elsajátíthatóak, de Bruce Lee gyorsasága és ütőereje már nem. Bruce Lee technikáinak jelentős része a wing chun stíluson alapul. A wing chun praktikus harci stílus, amely a chi-sau-ból táplálkozik. Minden kockázatot kizár, minden esetben megakadályozza az ellenfél kezének, karjának és a lábának a harci kibontakozását. Mialatt a wing chunos ő maga támadást hajt végre, egy pillanat alatt, addig az ellenfélnek arra sincs ideje, hogy mozduljon. Ez volt Bruce Lee eredeti metodikája, amivel a legtöbb mérkőzést és kihívást megnyerte. Bruce képességeit ugyanis a következő dolgoknak köszönhette: speciális edzéseinek a fabábun, és a fantasztikus gyorsaságának. Ellenfelét két méter távolságból úgy le tudta rohanni és fejbe rúgni, hogy annak még meglepődni sem volt ideje."
(Kernspecht)
"Bruce végül olyan gyors volt, hogy szó szerint azt csinált az ellenfeleivel, amit csak akart. De ez már nem a technikák eredménye volt, hanem egy olyan gyorsaságé , amit azelőtt más harcosnál sohasem tapasztaltam. Pedig láttam nagyon sok világszínvonalút. …Nem a wing chun volt az egyetlen stílus, amit kezdettől fogva tanult. De mindenféle stílus, rendszer érdekelte. Megvolt az a ritka képessége, hogy egy másik edzőt két órán keresztül figyelt, majd a lényeget megértette, két héten keresztül gyakorolt, , majd ugyanazt bemutatta, amit látott, csak még szebben és csiszoltabban."
(Glover)
"Riport Dan Inosantóval 1978-ban:
Riporter: Hiraki Araki
- Először is szeretnék feltenni néhány kérdést. Mikor találkozott először Bruce Lee-vel?
- 1964-ben találkoztam vele először a nemzetközi karateversenyen, Long Beachben. Akkor Ed Parkerral voltam, és Brucenak megmutattam a várost.
- Ed Parket mutatta be önnek Brucet, ugye?
- Igen, ő mutatta be nekem a verseny előtti estén.
- Amikor először találkozott Bruce-szal, mi volt a benyomása róla?
- Bruce még nagyon fiatal volt, és eléggé öntelt. Az első benyomásom tulajdonképpen semleges volt, nem kedveltem, de nem is voltam visszautasító vele szemben. Nagyon szeretett a harcművészetekről beszélni. Később, amikor már felnőttem hozzá, megértettem, hogy miért volt ilyen. Bruce a legtöbb dologban kimondta az igazságot, és soha nem vonta vissza a véleményét.
- Mikor határozták el Bruce-szal, hogy harcművésziskolát nyitnak a kínai városrészben?
- 1966 decemberében, bár ez tulajdonképpen még nem volt iskola, mert csak ketten edzettünk. Ezt az edzést már 1964-65-ben elkezdtük. Bruce-szal bemutatókat rendeztünk, én mindig a partnert adtam. Bruce addigi partnerének Taki Kimurának 1964-ben vissza kellett mennie Seattlebe. Az első hivatalos iskolát 1967 februárjában nyitottuk meg Los Angeles kínai városrészében.
- Bruce kérte, hogy tanítson neki nunchaku technikákat?
- Igen, ő kért erre. Megmutattam neki néhány technikát, majd megvitattuk a dolgokat.
- Bruce-t nagyon érdekelte ez a fegyver?
- Igen, nagyon. Rövid idő alatt megtanulta, és nemsokára jobban forgatta, mint én.
- Azelőtt sohasem használt nunchakut?
- Nem, soha.
- Könnyen lett a nunchaku mestere?
- Ó nagyon könnyen. Kiemelkedően tehetséges volt. Három hónap alatt a nunchaku technikáit tökélyre fejlesztette. Roppant gyorsan tanult.
- Meddig maradt A halál játékának forgatásán Hongkongban?
- Négy hetet töltöttem ott. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy Bruce-szal filmeztem.
- Bruce hívta önt Hongkongba?
- Elmentem, mert Bruce hívott. Ő volt az oktatóm, ha hívott, hát menni kellett. Nagyon szerettem együtt lenni Bruce-szal, ennyi az egész.
- Legyen szíves, mondja el, mi a különbség Bruce filmbéli és valóságos mozgása között.
- Bruce szerint a mozivásznon hatásosabb a lábmunka, ez „jobban elriasztja a támadókat”, és a harcművészfilmek kedvelői is többet látnak, mivel Bruce keze túl gyors volt. Hogy a gyorsaságát mégis láthatóvá tegye, filmjeiben széles mozgásokkal dolgozott és kiválóan alkalmazta a kamerabeállásokat is. A koreográfia szabályait is nagyszerűen ismerte, és saját videokamerájával is sok felvételt készített.
- Hány órát edzett Bruce naponta?
- Körülbelül nyolcat.
- A kínai városrészbeli iskolában?
- Nem, hanem a saját lakásában, de néha itt is.
- Hogyan harcolt? Ütött és rúgott?
- Ön mondta, igen így tett. Alkalmazott földharcelemeket és rúgásokat is. A vele szemben lévőknek semmi esélye nem volt, hogy megússzák a dolgot. Bruce először megrúgta az ellenfelét a sípcsontjánál, majd a lábujjával meglökte a homlokát.
- Hány másodpercet töltött Bruce egy küzdelemben?
- Bruce nagyon gyors volt. Szeretett az emberekkel játszani.
- Milyen volt az ellenfeleivel szemben?
- Sohasem vesztett.
- Tudna mondani néhány, még fel nem tárt esetet?
- Akad jó néhány, de így találomra igen nehéz volna belőlük válogatni. A Sárkány közbelép című filmben volt egy jelenet, amelyben Lee többször megütötte egy fiú fejét, és ezt mondta: „Az ujjam a Holdra mutat, de ne azt figyeld”. Ezután a fiú néhányszor Lee felé rúgott, de ő nem volt megelégedve. Ez velem is megtörtént. Amikor először találkoztam Bruce-szal, arra kért, hogy rúgjam meg. Én persze megrúgtam. „Nem azt mondtam, hogy pózokat vegyél fel, hanem rúgjál meg! Csak nyújtogatod a lábad!”. Ezután már erősen rúgtam újra, és újra. De még mindig ezt mondta: „Nem, nem, nem érted. Valóban rúgjál, ne pedig pózokat csinálj!” Még egyszer próbáltam rúgni, de még mindig azt mondtam, hogy nem értem, amit mond. Majd felém közeledett, és az arcomba nevetett. Természetesen ekkor elfelejtettem, hogy ő volt Bruce. Kezdtem belejönni. Megint arra kért, hogy rúgjak. Megint rúgtam, és persze ez volt a legjobb rúgásom. Erre Bruce a következőket mondta: „Ez volt, amit ki akartam belőled hozni. Azt akartam, hogy érezd a belső harag kontrollját. Meg kell tanulnod, hogyan kontrolláld az idegességedet. A személyiségednek meg kell változnia a küzdelemben.”
Dan Inosanto-val